Az egymás tetején élő paraziták. Bombay és a szegénység felszámolása | Eurozine
A disszociációs állandó meghatározása szükségessé teszi a vegyi anyag disszociált és nem disszociált formája koncentrációjának mérését.
Az e vizsgálati módszerben ismertetett konkrét esetben az anyag savként vagy bázisként viselkedik, és a disszociációs állandó meghatározása a legmegfelelőbben az anyag ionizált és nem ionizált formája relatív koncentrációjának és az oldat pH-értékének meghatározásával történik. Egyes anyagok esetében egynél több disszociációs állandó van és hasonló egyenletek állíthatók fel.
Az itt ismertetett módszerek közül néhány a nem sav—bázis disszociációra is alkalmazható. Minőségi kritériumok Megismételhetőség A disszociációs állandó mérését legalább három alkalommal meg kell ismételni, és az értékeknek ± 0,1 log egységen belül kell elhelyezkedniük.
Az egyik az anyag ismert mennyiségének — szükség szerint — standard savval vagy bázissal történő titrálását, az egymás tetején élő paraziták másik az ionizált és a nem ionizált forma relatív koncentrációjának és pH-függőségének meghatározását foglalja magában.
Előkészületek Az említett elveken alapuló módszerek advocate féreghajto, spektrofotometriás és konduktometriás eljárásként sorolhatók be.
Vizsgálati oldatok A titrálási módszer és a konduktometriás módszer esetében a vegyi anyagot desztillált vízben kell feloldani. A spektrofotometriás módszer és más módszerek esetében pufferoldatok használatosak.
A vizsgálati anyag koncentrációja nem haladhatja meg a 0,01 M, illetve a telítettségi koncentráció fele közül az alacsonyabb értéket, és az oldatok elkészítésekor az anyag legtisztább rendelkezésre álló formáját kell alkalmazni. Ha az anyag csak alig oldható, a fent feltüntetett koncentrációkhoz történő hozzáadását megelőzően feloldható kis mennyiségű, vízzel elegyedő oldószerben.
Az oldatokat Tyndall-sugár segítségével meg kell vizsgálni abból a szempontból, hogy előfordulnak-e bennük emulziók, különösen akkor, ha társoldószert használtak az oldékonyság javítására. Pufferoldatok használata esetén a puffer koncentrációja nem haladhatja meg a 0,05 M-t. Vizsgálati körülmények Hőmérséklet A hőmérsékletet legalább ± 1 °C-ra kell szabályozni.
A meghatározást lehetőleg 20 °C-on kell elvégezni. Ha jelentős hőmérséklet-függőség gyanúja merül fel, a meghatározást legalább két másik hőmérsékleten is el kell végezni.
A hőmérsékletközöknek ebben az esetben 10 °C-nak, a hőmérséklet-szabályozásnak pedig ± 0,1 °C-nak kell lennie.
